Robert Miles

Roberto Concina néven látta meg a napvilágot egy téli napon, 1969. november 3-án. Svájcban, Neuchatel-ben, majd Fleurier-ben élt 10 éves koráig, szüleivel, Antoinette-tel és Albinoval. 10 éves korában költöztek Olaszországba, egy Fagagna nevű városkába (Észak-Olaszországban, Udinéhez közel található).

Ekkoriban kezdett zongoraleckéket venni, amire eleinte cukorkával is csak nehezen sikerült rávenni, majd megjött a kedve, és ez segítette ahhoz, hogy néhány évvel később nemzetközi sztár váljon belőle. 1988-90 körül már zenélgetett, közben az elektroműszerész szakmát is kitanulta, igazi technikaőrült lett, és DJ Roberto Milani néven járta az olaszországi klubokat. Ekkoriban született meg a Children első változata, az Anyák a Rock Ellen Mozgalom hatására. A pörgős, diszkóbalesetekhez vezető számok helyett egy lassabb, levezető jellegű zenét szeretett volna, ami a fiatalokat lenyugtatja az esti pörgés után. A Children végül 6 évig várt a sikerre, de 1996 nyarán minden erről a dalról szólt, az összes sikerlista, a diszkók és klubok, az egész világ ettől lett hangos, és minden idők legsikeresebb dance-kislemezévé vált, több millió darab kelt el belőle világszerte. A dal címének azért választotta a Children-t (Gyerekek), mert amikor katona édesapja az ex-Jugoszláviában szolgált, és képeket mutatott az ott élő gyerekekről, elgyötört, megviselt arcuk mélyen megérintette Roberto-t. A dal tehát igazi siker lett, ismert és elismert emberré téve ezzel Roberto-t, akinek fellépési naptára ezidőtájt igencsak tele volt. Ezelőtt még senki sem vegyítette a klasszikus dallamokat az elektronikus zenével, tehát a dolog merőben új volt és sok követője akadt. Ekkoriban mondta Roberto: „Rendkívüli bóknak tekintem, ha valaki engem utánoz. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy valamit jól csináltam.” A Children sikerét egy nagyszerű album, a Dreamland teljesítette ki, ami rövid idő alatt készült el, hiszen a lemezkiadó sürgette az albumot a kislemez sikerére való tekintettel. A következő maxi a Fable c. dal lett, ami szintén hatalmas sikert ért el. A dal Roberto gyerekkorát idézi, amikor az esti mesét mesélve édesanyja hamarabb elaludt, mint a kisfia. Két változatban is felkerült az albumra, és a sikerlistákra is. Az instrumentális változat mellett egy női vokállal kísért verzió is hódított, amelyben Fiorella Quinn énekelt. Talán ezen felbuzdulva, Billy Steinberg, aki olyan hírességekkel dolgozott már együtt, mint Madonna és Whitney Houston, írt egy dalt Robertonak, ami felkerült a Dreamland album téli újrakiadására. A szám címe One & One, a vokált Maria Nayler énekli. Talán mondanom sem kell: ez is óriási siker lett.

Magyarországon ugyan nem jelent meg, de Németországban ezután egy érdekes Robert Miles album jelent meg. In The Mix címmel Roberto megmutatta a másik arcát is a közönségnek, hallhattuk, hogy milyen Ő, amikor nem zenész/producer, hanem a klubokban DJ-ként pörgeti a korongokat. Egy house-trance albumot kaptunk, amely lágy dallamokkal kezdődik, majd kőkemény progresszív house-ba csap át, és több, mint egy órán keresztül pörget, igazi igényes klubhangulatot varázsolva a cd-lejátszónkkal. Nekem tetszik J .

Ezt egy kis szünet követte, de Roberto nem pihent, Londonba költözött, hiszen az a zene fővárosa, és egy új albumot készített, ami merőben más volt, mint a Dreamland. Az új album első dala a Freedom, 1997. november elején jött ki, és ezután nem sokkal, november végén a 23am című album. Ha a Dreamlandre azt mondták, hogy korszakalkotó, akkor erre az albumra is nyugodtan ráaggathatták volna ezt a jelzőt, ugyanis nagyon különleges, egyedi album született. Az album címe (délelőtt 23 óra) egy meghibásodott üzenetrögzítő halandzsázásának köszönhető. A paradox cím paradox albumot rejt, hiszen olyan, látszólag össze nem illő stílusokat vegyít, mint a breakbeat, a drum’n’bass, a trance és persze a megunhatatlan klasszikusok. A Sister Sledge énekesnője, Kathy Sledge 20 év után először szólalt meg, két dalban ő énekel: a kislemezes Freedom c. dalban, és az eredetileg Madonnának íródott Enjoy c. dalban. A közös munka Madonnával végül elmaradt... Az albumon hallaható még a The Snooze énekesnője, Nancy Danino, szintén két dalban: Everyday Life és Full Moon. Narrátorként egy híres operaénekesnő, Emily Strode és persze Robert Miles hallható, valamint Roberto néhány hónapos keresztlánya, Barbara Prunas hangja is rákerült az albumra. Mint egy nagy utazás, vagy mint egy emberi élet – nagyon spirituális és zeneileg sokkal kifinomultabb album, mint a Dreamland. Ez már nem dreamhouse, de egy lágy, kellemes album, ami igazi élményt nyújt. Kevésbé slágeres, talán ez az oka, talán a rossz marketing, ez az album sajnos nem hozott akkora sikert, mint a Dreamland, de én mondom, hogy a valaha volt legjobb albumok egyike! A következő kislemez a Full Moon Magyarországra már nem jutott el, de a londoni klubok közönsége bizonyára élvezte. Roberto eltűnt a világ és Európa nyilvánossága elől, londoni klubokban DJ-ként tevékenykedik és azóta is folyamatosan részt vesz a világ house zenei életében. 2000-ben kijött az Organik c. album, ami egy érdekes alkotás. Roberto a komolyzenét keverte a new age, a világzene, az elektro és az alternatív rock elemeivel. Neves indiai zenészek, valamint a London Session Orchestra is közreműködtek. Ezt az albumot Magyarországon nem jelentették meg, de beszerzése nem lehetetlen, vannak olyan lemezboltok, amik foglalkoznak ilyesmikkel. Két évvel később, 2002-ben az Organik dupla cd-s remix változata jelent meg, amin neves zenészek és DJ-k remixelték az Organik dalait, pl. Roberto egyik kedvenc bandája, a Future Sound Of London is.

2004-ben aztán újabb albumot jelentetett meg Roberto, ezúttal Trilok Gurtuval közösen, tehát megint csak felbukkanak az indiai elemek. Az album címe: Miles_Gurtu. Persze a stílusok keveredését már megszokhattuk Tőle, itt sincs ez másképp, de ezúttal az album alapvetően az acid jazz vonalon halad, indiai, new age elemekkel, de az egésznek természetesen a trance az alapja.

Ekkoriban megjelentek a Children-feldolgozások, először a 4Clubbers, majd az AngelCity dolgozta fel (Do you know címmel), ez utóbbi sikeresnek bizonyult, egy kellemes női vokállal kiegészítve elég jó helyezést ért el a listákon, de a Children 1996-os sikerét megismételni természetesen nem tudta.

Míg a Dreamlanden  6-7 perc hosszú dalok voltak, és a 23am-en volt több, mint 10 perc hosszú dal is, az Organikon átlagos hosszúságú dalok kaptak helyet, a Miles_Gurtu - n nyúlfarknyi, fél-egyperces szerzemények is vannak. A Dreamland-en főleg instrumentális dalok voltak, csak kevés női vokállal kiegészítve, a 23am-en pedig átvezető szövegek és ének is volt bőven az instrumentális dalok mellett, az Organikon mindössze egy vokális dal található, a Miles_Gurtu-n pedig az összes dal instrumentális.

Hogy mit hoz a jövő? Nos, úgy tűnik, 2006-ban új albumot, de azt nem tudni egyelőre, hogy ez is csak a klubok szűk rétegének fog szólni, vagy a Nagy Visszatérés jegyében szélesebb körben fogják-e terjeszteni.